A Gyöngyösi Ferences Könyvtár sok híres kötete közül a legismertebbek közé tartozik a képen látható (kicsit ódivatúan, és sajnos néhány bejegyzést is eltüntetve restaurált) Paratus szentbeszédgyűjtemény, amelyet 1503-ban nyomtattak Strassburgban, Johann Knobloch nyomdájában.
Nem túl gyakori a kiadás, Erdélyi Pál 1898-as tanulmányában még azt írta: „Ezt a kiadást sem katalógusokban, sem kézi könyveinkben leírva nem találtam meg.” Azért a gyöngyösi példányon kívül van még néhány belőle, például a Herzog-August-Bibliothekban vagy a liverpool-i székesegyházi könyvtárban is őriznek egyet-egyet, de valóban nagyon ritka.
Ám a gyöngyösi kötet különlegessége nem is a ritka nyomtatvány, hanem annak bejegyzései és a hozzá fűzött huszonhárom lapnyi kézirat, a híres Gyöngyösi toldalék, Dusi Kis Jakab kezeírása.
Dusi Jakabnak mára nyolc könyve maradt fenn, az első hat eddig is ismert volt: négy szentbeszédgyűjtemény; Johannes Eck, Paratus, Albinus Flaccus beszédei, valamint egy 1569-ben, Kölnben kiadott homíliás-kötet, Laurentius Surius (1522-1578) karthauzi szerzetes prédikációival. Ezen kívül ma is megvan Lyonban, 1516-ban nyomtatott Bibliája, valamint Franciscus Costerus (1532-1619) jezsuita szerzetes protestánsok ellen összeállított Enchiridionja.
A hetedik kötet Jacobus De Voragine 1512-ben, Velencében nyomtatott Legenda sanctoruma, amelyet eddig azért nem találtak meg a kutatók, mert nem Gyöngyösön, hanem egy másik ferences rendház könyvtárában, Szécsényben őrzik. A Dusi Jakab által használt könyvek közül az eddig megtalált a nyolcadik Filippo de Barbieri híres Szibilla könyve, egy 1481-es római ősnyomtatvány, ami szintén meglehetősen ritka; Magyarországon a gyöngyösi példányon kívül csak egy van belőle, de azért Európában akad még néhány: kettő a Vatikánban, kettő a The British Library-ben; sőt, egy példánnyal még Amerika is büszkélkedhet: jelesül a Yale University könyvtára.
A Paratus-kötetet, Dusi Jakab Szelevényi Pál tartományfőnöktől kapta ajándékba 1591-ben. A hozzákötött 23 üres lapon huszonhat katolikus egyházi éneket jegyzett föl a XVII. század elején, köztük több, mind a mai napig használt templomi éneket, például a középkori eredetű, Vásárhelyi Andrástól származó, „Angyaloknak nagyságos asszonya” kezdetűt, az egyik igen korai magyar időmértékes, trocheikus verset.
Magyarázatra szorul, miért épp az utolsó, huszonhatodik éneket másolta le a legdíszesebben Dusi Jakab; valószínűleg valami keveredés történhetett menet közben. Ez az ének egyébként fordítás, szerzője Tours-i Berengár (+1088); a magyar kódexirodalomban másutt is előfordul. A gyöngyösi azonban sokkal szebb, mint a Peer-kódex vagy a Czech-kódex prózai fordítása. A toldalékban lévő vers követi az eredeti szekvencia trocheikus lejtését, persze mind a rímekkel, mind a szótagszámmal akad némi probléma…
| Juste judex, Jesu Christe Rex Regum et Domine, Qui cum Patre regnas semper Et cum sancto Flamine, Nunc digneris preces meas Clementer suscipere |
Igaz bíró, Jézus Krisztus Királyoknak királya, Ki országlasz mindenkoron Atyával és Szentlélekkel, Méltóztassál meghallgatni Most mi imádságinkat. |